Még 2011. július 24-én elkapott az ihlet és Facebookra írtam ezt a versikét.
Csillanjon fel mindig szívedben a remény,
ha úgy érzed, sehonnan nem süt rád a fény.
Igazán az szeret, ki érted életét adta,
kínok, bűnök, átkok közt senkit ott nem hagyva.
Azt kéri, hogy add át neki minden terhed,
Bekötözi megsebzett, összetört szíved.
Az Ő terhe könnyű, azt vedd magadra,
Így indulj Vele csodaszép utadra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.