Még 2011. július 24-én elkapott az ihlet és Facebookra írtam ezt a versikét.
Csillanjon fel mindig szívedben a remény,
ha úgy érzed, sehonnan nem süt rád a fény.
Igazán az szeret, ki érted életét adta,
kínok, bűnök, átkok közt senkit ott nem hagyva.
Azt kéri, hogy add át neki minden terhed,
Bekötözi megsebzett, összetört szíved.
Az Ő terhe könnyű, azt vedd magadra,
Így indulj Vele csodaszép utadra!
A puszta létezésed egy nagy ajándék nekem
SZívem nagyokat dobban, ha rajtad jár az eszem,
A puszta létezésed egy nagy ajándék nekem.
Boldogság tölt el, ha csak rád gondolok,
Isten örömöt adott, messze szállnak a gondok.
Neki adok hálát azért, hogy ismerhetlek,
Aki rajtad keresztül szeret most engemet.
- o -
Biztos igaz, vagy csak álom?
SZáz madár, ha felröppen
A belsőmben,
Biz' olyan nekem
Idebenn, ha
Nézem arcod, s elillan
Az idő, mint egy pillanat.
Szemed világa képedről ha rám ragyog,
Zörget szívemen kedves mosolyod,
Az örömtől immár olvadok,
Biztos igaz, vagy csak álom?
Isten nagyot alkotott,
Neked mikor éltet adott,
Az áldása reád hát szálljon, szálljon!
- o -
Beating the Symphony of Happiness
She is the sweetest, the sweetest girl,
Zero is there sweeter all over the worl’.
Awaken my heart from loneliness,
Beating the symphony of happiness.
I ’m a lucky guy, because of knowing you,
No-one else is luckier – who might be, who?
All my thanks to GOD who created a miracle: YOU!
- o -
Geschenk für die schönste Mädchen
Sie ist die schönste Mädchen,
Zu machen süsser meine Leben.
Augen schaue ich, deine reinen Augen,
Bestimmt träume ich - kann ich es glauben?
I ch freue mich dass ich dich kenne.
Niemand hat die Wange nette so wie Deine.
An GOTT glaube ich, der dich doch sege.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.
1921. október 31.
Ha már ilyen témájú vers is idekerül, én is beteszem régebbi, hasonló témájú versemet. Rím talán nincs benne olyan sok, de azért talán elmegy:
Akinek az élet
töviseket adott,
Akinek szemében
gyászoló könny ragyog.
Akit bűne követ,
mint homályos árnyék,
Ebben az életben
vajon mire vár még?!
Súlyos az éjszaka,
fénytelen a nappal,
Telve az élet
gyásszal és panasszal.
Ki fényt keresett
sűrű-sötét éjben.
Most még megpihenhet
Jézusunk ölében.
Írok spanyolul is verset:
Me escribe un poema en español, Műfordítás: Spanyolul verset írni neked kő,
Rena, yo no soy un poeta español,
Escribe tú un poema, por favor.
porque yo no soy ibérico jugador.
Rena, nem vagyok én spanyol költő,
verset írni biz' most neked kő!
Hisz nem vagyok efféle szakértő.
Rena íra versébe,
mi történik setétbe:
"befejezem alkotásom,
mert az álommanók jöttek de én nekik vermet ásom."
Álommanók biz' vermedbe beleesnek,
s onnan kifele nem mennek, csak lesnek.
Csak lesnek, csak lesnek, ezt garantálom önnek,
hogy a veremből ők bizonyára soha ki nem jönnek.
Nézd meg e képecskét, mit csináltál éjjel,
ástál nekik vermet mily' nagy szenvedéjjel!
Vermet, melybe' álommanó biz' ott szenved éjjel!
